a vizsgálat célja a májtranszplantáció előtt és után végstádiumú májbetegségben szenvedő betegek intraoperatív populációjának vizsgálata volt (a) a máj és a szisztémás hemodinamika tartománya és a transzplantációval kapcsolatos változások tekintetében, valamint (b) a máj és a szisztémás hemodinamika azon képességének vizsgálata a hemodinamika korrelál a specifikus diagnosztikai csoportokkal. A máj artéria és a portális véna véráramlását négyzethullámú elektromágneses áramlásméréssel határoztuk meg. Az alkalmazott tartósító oldat típusával–az Euro‐Collins vagy a Wisconsini Egyetem-kapcsolatban jelentős különbségeket azonosítottak néhány máj-és szisztémás hemodinamikai mérésben a graft májából. Pontosabban, a szívteljesítmény, a máj teljes véráramlása és a máj súlya jelentősen megnőtt az Euro-Collins csoportban a natív és a Wisconsini Egyetem csoportjaihoz képest. A máj artéria áramlása szignifikánsan nagyobb volt, a portális vénás nyomás pedig szignifikánsan alacsonyabb volt a Wisconsini Egyetem csoportjában, mint a natív vagy az Euro‐Collins csoportban. Általában a graft és a natív máj összehasonlításával a máj artériájának és a portális vénának a véráramlása jelentősen megnőtt a transzplantáció után, csakúgy, mint a máj oxigénfogyasztása. A portális vénanyomás drámai módon csökkent, de a szisztémás artériás nyomás figyelemre méltóan állandó maradt. A májba jutó szívteljesítmény százalékos aránya nőtt, csakúgy, mint a máj teljes véráramának portális vénája.

a diagnosztikai csoportokat nem lehetett egyértelműen társítani a jellegzetes natív májhoz vagy a szisztémás hemodinamikához. A hemodinamika jobban összefügghet a betegség folyamatával, mint maga a betegség. (Hepatológia 1992; 16: 100-111.)

Kategória: Articles

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.