a nem frakcionált heparint (HNF) évek óta használják antitrombotikumként. Hatása elsősorban annak köszönhető, hogy képes felerősíteni az antitrombin (AT) gátló hatását a trombinra és a XA faktorra. A Heparin rezisztencia ritka, klinikai vagy biológiai expressziója lehet. A vénás vagy artériás trombózis előfordulása vagy a már meglévő trombózis kiterjesztése a HNF-en hatásos dózisban mindig veleszületett antitrombin-hiányt vagy a 2-es típusú heparin által kiváltott thrombocytopeniát idézi elő, immunoallergiás mechanizmus, amely a heparin abbahagyását és más antikoagulánsok alkalmazását igényli. A biológiai ellenállást az aktivált cephalin idő detektálja, amely kissé vagy nem hosszabbodik meg a HNF dózisainak növekedése ellenére. Az anti-Xa aktivitás dózisa ezután hasznos a HNF dózisának beállításához. A biológiai ellenállások bizonyos fiziológiai vagy kóros helyzetek során megfigyelhetők: gyulladásos és fertőző folyamatok, terhesség, thrombocytosis. Klinikai expresszió nélküli biológiai ellenállás figyelhető meg a nefrotikus szindróma, az l-aszparagináz vagy az extrakorporális keringés során a TA-ban szerzett hiányok esetén. Ha a relatív biológiai rezisztencia meglehetősen gyakori, a heparinnal szembeni valódi klinikai rezisztencia ritka, és különösen fontos megemlíteni a heparin immunallergiás mechanizmus által kiváltott deficitet és thrombocytopeniát.

Kategória: Articles

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.